Jó szülő? 🤨🤔

 Na szóval honnan tudhatjuk, hogy jó szülők vagyunk? Nem csesszük-e el a gyerekünket? 

Sehonnan, főleg nem a média által közölt kvízek, napi horoszkópok, insta fotókból, megannyi szakirodalom, na meg a brit tudósok azt mondták című kutatása. Ez az egész olyan, mint egy kísérlet. Kísérlet folyik két irányba, mind a szülő és mind a gyerek részére. Mivel mindannyian annyira különbözünk mindenkinél más módszerek jönnek be. Az én apám úgy gondolja a mai napig, hogy " Én jó apád voltam, sose mondtam, hogy mikor menjél aludni vagy mossál fogat lefekvés előtt." Minden csak nézőpont kérdése, gyerekként persze örültem neki, hogy nem nyaggat még egy felnőtt valami kéréssel. Felnőttként ez szerintem hiba, hogy hagyott azt csinálni amit akarok akkor és amikor akarom, vagy ha nem akarom az sem baj. Ebben nem a nevelési szándékot látom, ha felajánlotta volna a lehetőséget, érvekkel, hogy mi minek lesz a következménye, lehet elmegyek fogat mosni és időben lefekszem, nem pedig a Dávid Copperfieldet nézem hajnali 2-3 között úgy, hogy másnap oviba megyek. Az én gyerekem sem egy egyszerű eset, ha nem indokolja az ember meg neki, vadul ellenkezik, szóval egy jó adag türelem és magyarázás kell. De ami a legjobb látom, hogy van haszna, sokszor igazolja vissza azt amit mondok, megfogadja, még ha az elején nem értett egyet, később ő mondja másnak. Ezek ilyen kis, rövidtávú sikerek, amik örömmel töltik meg az ember szívét. 

Az első betegség

 Mintha a szívedet tépnék ki, mikor sír, nem tudod pontosan mi fáj, hol fáj, ő nem tudja megmondani...,mert még nem beszél magyarul, illetve csak sír, ordít, gőgicsél. Borzasztó!

Dr. House szakértelmével diagnosztikai analízist készítessz a fejedben, mérlegeled a lehetséges problémákat, hogy tulajdonképpen mi is lehet a baj....? Gyors gyógymódot találni hogy minél előbb megnyugodjon az amúgy sem éppen nyugodt gyereked, mert fogzik és az is egy akkora kibaszás, hogy csak na!Nem elég, ha 6 évesen újra fogat vált az ember, öreg korában meg azzal szenved, hogy a meglévők már ne legyenek, hogy ne fájjon, most meg azért fáj, mert kell, hogy foga legyen... Azért ez egy ördögi dolog.

Azon gondolkodtam, hogy maradhatott életben a még halászó-vadászó vadembernek a gyereke, ha ilyen visítással fogzott? Hogyan, mikor ezt a hangos fület nem kímélő éles sikolyt mérföldekkel odébb is lehet tökéletesen hallani. Egy ragadozó állat, na az meg pláne. Hogy maradhatott így életben? Mert hát egy barlang is visszhangos...

Dióhéjban, jobban gyógyul a gyerek, mint a felnőtt, azt veszem észre. Holott elméletileg rosszabbnak kellene lennie az immunrendszerének. Érdekes... Legalábbis ezt mondják az okosok... Bár én sokmindenben kételkedem. Nem feltétlenül hiszek el mindent. 

Mai anyuka

 Azon gondolkodtam, hogy azért a mai anyukáknak valamilyen szempontból egyszerűbb. Nem azt mondtam, hogy könnyebb, az semmiképpen se.

Értem én ezt az egyszerűséget azon, hogy a mai világban nem maradsz egyedül a négy fal között, hisz ha akarsz bárhol az ember korának megfelelő platformokon tud rokon lelkeket találni, hasonló cipőben járó anyukákat, akik ahogy olvasod ugyanazzal vagy nagyon hasonló gondokkal küzdenek, mint te.

Régen ez nem így volt... Az anyukák nagyon egyedül maradtak a síró csecsemőkkel, a szüléstől fájó testükkel és igazából mindennel amivel meg kellett egy újélettel együtt küzdeni. Nagyon ijesztő. Nem tudtak azonnal egy google segítséget kérni, hogy na most ez mért is van, nem volt platform max a szomszéd Manyi néni, mert neki már volt tapasztalata. Nyilván meg volt annak a kornak is a szépsége, bár ezt a szülésre és az utána vele járó dolgokra azért nem húznám rá,mondjuk manapság se kutya amit le tudnak művelni az egészségügyben, de ez egy másik téma.

Szóval minden tiszteletem a szüleinké, illetve az anyukáinké, hogy mennyi mindenre voltak képesek és erősek, ők igazi hősök. Vagy legalábbis annak képzelem a saját anyukám. Sajnos csak mostanában kezdem el megérteni az ő akkori lelkiállapotát,hogy mennyire elveszett lehetett vagy magányos. Igen egy gyerekkel,mert az még nem beszél, nem fogja egy jó ideig a kvantumfizikáról szóló tanulmányokat ecsetelni. Gügyög, brümmög, nyálzik, hisztizik, eszik, alszik, kakizik és ennek mindenféle változata. És nem beszél még.

Más anyukáktól mosolyogva olvastam, hogy alig várták, hogy elkezdjen kúszni-mászni, pakolni a gyerek, meg valamicske alap szavakat köpjenek ki a gyerekek és, hogy azt mennyivel jobban élvezték, mert inkább pakoltak a gyerek után, mint naphosszat a hisztirohamokat kezeljék.

Nem tudom melyik a jobb, mert van aki utólag sajnálja, hogy amikor még pici baba volt olyan jó volt... Minden kornak meg van a maga szépsége és nehézsége, amivel együtt kell küzdeni a gyerekkel, mert egy csapat vagyunk. 

Hisztis mindennapok

 Azt mondják anya típus vagyok, annak születtem. Hát ezt egyre nehezebben élem meg és őszintén elbizonytalanodom sokszor. 

Mindig azt mondom, hogy hozott anyaggal nehéz dolgozni vagy legalábbis nehezebb, mert ott már egy adott viselkedés formát felvesz a gyerek amit a környezetétől lát, így ha valamiféle érdek ütközés van nehezebb boldogulni vele.

Ám itt a saját édi-bédi gyerkőcömről van szó, aki néha úgy tud viselkedni, mint egy kamasz, brutál kiállhatatlan. Borzasztó, igazából ilyenkor saját magamat látom benne, hogy te jó isten... Uram adj erőt... 

Mert és pedig, de azért is. Még hogy egy öt hónapos gyerek nem tud dacolni, követelni, manipulálni úgy ahogy jól esik neki? A felnőtt emberek azt hiszik, hogy a gyerek az gyerek, tehát buta, nem tud semmit a világról... Bár ha jobban belegondolunk, azért kilenc hónapon keresztül hallott mindent, érzett mindent és remekül elsajátította, a világra való reagálást.

Jelen pillanatban ott tartunk, hogy vegye fel! Mindegy ki, meg minek, sétáljunk vele, de azért közben tegye le, ja nem vegye fel és ez így megy naphosszat körforgásban...

 És huncut, hisz fiú. Kaján vigyorral az arcán demonstrálja, hogy elérte célját a legnagyobb hiszti közepén is, hogy felvették, hogy most neki ott jó. Amennyiben az ember játszik vele az állatos játszószőnyegén, mert van, hogy rondán néz vagy üvölt, hogy ne nyúlj hozzá, mert az az övé! Már megjelölte szinte mindet játékai közül. A kispitbull nyáltól ázva csörgője félig kezében és felédnyújtja csöpögő ujjacskáit, hogy na vegyél még fel!

Sütőtök

 

Alapvetően bármit adsz egy babának megeszi....

Azt a cumisüveget még megeszed ? nézése főleg mindent elárul.

Tehát, mint minden rendes gyerek az enyém is szereti a sütőtököt , így úgy döntöttem, hogy drága hiper-szupi bolti kaja helyett csinálok neki.
Nem egy nagy ördöngősség, igazából minden ami pépes, hőkezelt, trutymó azt szereti(k).

Vettem egy szép nagy sütőtököt, sütőben megsütöttem.
Almát kb. két közepeset megpucoltam, lábasba puhára főztem.
Majd a tököt belsejétől magoktól megfosztva belekanalaztam egy lábosba, amibe az alma is benne, rottyanásig főztem, belekanalaztam forrón üvegekbe.
Az üvegeket forró vizes dunsztban 1 órán át strerilizáltam, majd hagytam a vízbe kihűlni.

A sütőtököt egyébként répával nagyon szeretik, meg őszibarackkal.

A répát édesburgonyával kombináltam, az se rossz.

(Zárójelben megjegyzem a képen látható babánál nem sütőtök van. A kép csak a jókedv miatt került ide.)