Azt mondják anya típus vagyok, annak születtem. Hát ezt egyre nehezebben élem meg és őszintén elbizonytalanodom sokszor.
Mindig azt mondom, hogy hozott anyaggal nehéz dolgozni vagy legalábbis nehezebb, mert ott már egy adott viselkedés formát felvesz a gyerek amit a környezetétől lát, így ha valamiféle érdek ütközés van nehezebb boldogulni vele.
Ám itt a saját édi-bédi gyerkőcömről van szó, aki néha úgy tud viselkedni, mint egy kamasz, brutál kiállhatatlan. Borzasztó, igazából ilyenkor saját magamat látom benne, hogy te jó isten... Uram adj erőt...
Mert és pedig, de azért is. Még hogy egy öt hónapos gyerek nem tud dacolni, követelni, manipulálni úgy ahogy jól esik neki? A felnőtt emberek azt hiszik, hogy a gyerek az gyerek, tehát buta, nem tud semmit a világról... Bár ha jobban belegondolunk, azért kilenc hónapon keresztül hallott mindent, érzett mindent és remekül elsajátította, a világra való reagálást.
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy vegye fel! Mindegy ki, meg minek, sétáljunk vele, de azért közben tegye le, ja nem vegye fel és ez így megy naphosszat körforgásban...
És huncut, hisz fiú. Kaján vigyorral az arcán demonstrálja, hogy elérte célját a legnagyobb hiszti közepén is, hogy felvették, hogy most neki ott jó. Amennyiben az ember játszik vele az állatos játszószőnyegén, mert van, hogy rondán néz vagy üvölt, hogy ne nyúlj hozzá, mert az az övé! Már megjelölte szinte mindet játékai közül. A kispitbull nyáltól ázva csörgője félig kezében és felédnyújtja csöpögő ujjacskáit, hogy na vegyél még fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése